Rólunk mondták

Kovács Zsolt
szerkesztő
Hajdú-Bihari Napló

Szaladunk, futunk, keresztül rohanjuk az életünket! De miért is? Hogy elérjünk valamit, amit azonban csak újabb feszített tempóval tudunk megőrizni. Arról persze itt még szó sincs, hogy – összhangban a világ fejlődésével – esetleg gyarapítsuk is mindazt, ami oly’ sok energia vagy pénz által a használatunkba került, miénk lett. Energiáink végesek, és legtöbbünknek legfeljebb sejtése, hallomása lehet arról, hogy hol tudjuk pótolni. Ám van ennél egy fontosabb dolog: találunk-e olyan helyet, ahol rájöhetünk valódi céljainkra.

Jómagam egy hallomás alapján jutottam el  Dr.Tóthmartinez Adrienne Libakert utcai Studiojába. Azt hallottam,hogy a doktornőnek lakása egyik szobájában van egy csodálatos kamrája, amelyben van egy szoba méretű piramis amely alatt ha eltöltünk valamennyi időt, minimum kipihenten távozunk.

A megbeszélt időpontban kopogtattam a földszinti lakás ajtaján. Doktornő fogadott. Kabát, cipő le, és már bent is voltam az egyik szobában. Itt derült ki, hogy nem csupán arról van szó, hogy beülök egy ásványokkal megtámogatott, piramis alakú energiaközpontba, hanem testi-lelki-szellemi állapotom felmérését is elvégzi doktornő. Mit ne mondjak… Érdekes volt. Ujjaimat egyenként be kellett dugni egy fehér dobozba, amelyről később tudtam meg, hogy egy GDV kamera,s ott,  a mélyben hozzá kellet nyomnom az ujjbegyeimet egy üveglaphoz, a számítógép monitoron pedig megjelent az ujjvégem alakja, körbe zöld, sárga, piros sugarakkal – mint egy napocska. – Nincs nagy gond, a szervezet elektromágneses mezejét elemzi a készülék – mondta a doktornő, majd bekísért a másik szobába, ahol az az alkotás volt, amiért valójában érkeztem.

Kényelmes fotel a piramis alakú építmény alatt, körbe ásványok. Leültem, relaxáló pózba helyeztem magam, nem volt nehéz, mert az ülőalkalmatosság felettébb kényelmes volt, majd kaptam egy fejhallgatót, feltettem, kellemes zene, szemem becsukódott, és. arra ébredtem, hogy doktornő szól, vége a programnak. Kellett jó néhány perc, míg összeszedtem magam, azaz visszajöttem a relaxációs állapotból. Ám valahogy egészen más volt minden, mint annak előtte. Mintha több órát aludtam volna, mintha szívem sem kalapálna összevissza, mintha légzésem is nyugodtabb lenne, mintha az egész közérzetem nagyszerű volna s az a fáradtság amellyel érkeztem teljesen elillant volna. Aztán tudatosult bennem,hogy mindez nem “mint ha”, hanem a valóság. Megjegyzem, ez az állapot harmadnap délelőttig simán eltartott. Mosolyogtam önkéntelenül is, könnyedén ment a munka, hihetetlenül nyugodt alvásom volt .

De térjünk még vissza a TOM-t Stúdióba, mert azért doktornő nem engedett csak úgy el. Ismét végigdugdostam az ujjaimat a gépbe, és ismét “napocskákat” rajzolt a gép. A mostani értékeim azonban szabályosabbak voltak, mint fél órával ezelőttiek. Jött a csakra térkép; ez ide ment, az oda, a harmadik meg nem változott, mert jó helyen volt, a többi pedig igazodott a megfelelő hely felé. – Kicsit rendbe raktuk az energiaáramlásodat – kezdte doktornő, majd részletezte, hogy valójában milyen állapotban vagyok, mire figyeljek a következőkben.

Igen, a nyugalom. Ez talán a legtalálóbb kifejezés, ami eszembe jut, ha a doktornőnél töltött időre gondolok. Nyugodtan is lehet tekerni ezerrel, legfeljebb többre jutunk, hiszen figyelmünk koncentráltabb. Élet értelme? Nyugalomban az is eljön előbb vagy utóbb. És lehet, egy piramis alatt eltöltött meditatív állapotban „világosodunk meg” és találunk Önmagunkra.

K. Anita

Már a kamrában töltött idő kezdetétől nagyon erőteljesen érződött a blokkok oldódása, ami abban nyilvánult meg, hogy a testemen különböző pontokon-nyomás, kisebb szúrás-volt érzékelhető. Gondolatban több feladatomra jött megoldás, azokra amik most foglalkoztattak. Gyerekkori dolgaimra is kaptam rávilágítást. Fantasztikus volt, sejtszinten érzem a feltöltést. 

Cs. Zsuzska

Már az első kamra használat után, vízhajtó nélkül ment a vizeletürítés ,ami az elmúlt időszakban csak nagy nehézségek és gyógyszeres segítséggel sikerült. A fáradékonyságom pedig annyira csökkent, hogy pár napja már tornázni is tudok, napi egy óra, minden fájdalom nélkül simán megy.

N. Erika

Nagyon fáradtan és leverten érkeztem, majd kamra után, már nem éreztem a fáradtságot és a rosszkedvet sem. A meditáció, a hang és a zene csodálatos, nagyon hamar ellazultam és kikapcsoltam. Úgy éreztem, hogy 2 perc telt el, borzasztóan sajnáltam, hogy vége lett a programnak, maradtam volna még.

M. Márton

A gerincemen éreztem percekig a meleg hullámokat. Nyugalmat éreztem és érzek azóta is. Érkezés előtt kemény fizikai munkát végeztem, lapátolnom kellett, ezért fájt a vállam és a hátam. Vizsgálatkor ezeken a részeken látszott az energiám szakadozottsága, ami már az első kamra látogatás után jelentősen javult és azóta sem fáj. 

N. Gabriella

Az első meditáció alatt végig egy ragyogó szimbólumot láttam. A második meditációban a testem energia tengelyének állítása után úgy éreztem, hogy én vagyok a Föld és a függőleges tengely mentén lassan forogtam és néztem, ahogy a bolygók és a csillagok elkúsznak mellettem, eközben potyogtak a könnyeim.

V. Gabi

A kamrába érkezésem után energia áramlást éreztem a két karom közt szinte azonnal. A zene után a számban éreztem az energia lüktetését, aztán a homlokom közepén, oda-vissza áramlásra lettem figyelmes.Jól esett volna még egy párna a derekamnál.

K. Anita – 2. kezelés

A kamrába látogatás idején érzékeltem a halott apukám esetlen, kis megöregedett testét és volt apósomét is. Mély érzelmeket váltott ki belőlem. Nagyon mélyen megérintett. Valamint a mélységből hozott felszínre. Olyan érzésem volt, hogy az elmúlásról tanít valamit. Azt mutatta, hogy mint a kisbabák olyan védtelenek, csak ez már a vége az életüknek, amikor már a test elöregedik és már kiszolgáltatott. Ezután a kezelés után is nagyon nagy könnyedséget éreztem, sejtszinten feltöltődtem. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM! 

P. Szabina

A meditáció után azt éreztem, hogy egy fénygömbben ülök, és olyan könnyed vagyok, szinte repülök. Amikor a kék fényoszloppal csatlakoztam Földanyához, azt éreztem, hogy Földanya úgy ölel át engem, mint majd én ölelem magamhoz a megszületendő kisfiamat először. Ez nagyon intenzív érzés volt, rögtön könnyek szöktek a szemembe. A végén a zene alatt, intenzív energiákat éltem meg, nagyon nehéznek éreztem magam. Ismerős érzés volt, talán a gyerekkoromból. Nagyon élőnek éreztem magam, szinte a fogaim is bizseregtek. Aztán elmúlt a nehéz érzés, megint könnyűnek éreztem magam. Érdekesség még, hogy amikor leülök, akkor a kisfiam a pocakban mindig elkezd mocorogni, de most nyugodt volt, nem mozdult, hagyott ráhangolódni az energiákra.